Kedves LMP tagok és leendő tagok!
Komolyan vettük a felhívást, mely szerint "mindenki a fedélzetre!", segítsünk Kispál Gergely polgármester-jelöltünknek összeszedni az időközi polgármester választáshoz szükséges 1300 kopogtatót. (Ez még leírva is sok, hát még összeszedni! Bővebbet Gergelyről és programjáról: www.lehetmas.hu/jozsefvaros) Szóval kis Dél-pest megyei csapatunk elment a kihirdetett gyülekezőhelyre, ahol néhány közeli háztömböt ösztottak ránk. Íme:
(Ez a kép 1920-ból van, csakhogy nehezebb legyen fölismerni. A bal oldali épület már nincs, az volt a Nemzeti Színház. Mi a jobboldali épülettömböt kaptuk, amelyen az innenső kupola van.)
Az első akihez bekopogtunk, egy itt élő holland házaspár volt. Kedélyesen elbeszélgetünk ("Ah, green party? A férje is politizált a helyi önkormányzatban. Drukkol nekünk, a szomszédnak meg majd átadja a szórólapot.) A lécsőházban fiatal párt szólítunk le/meg. Majd átnézik a szórólapunkat. Na ekkor kell egy kis rábeszélés, ha lehet akkor MOST adják oda, nem lesz időnk visszajönni. Egy kis beszélgetés után megvan az első kopicetli. A sarokban egy idősebb úr beszélget a szomszéddal. Ő már odaadta valakinek és amúgyis, ő már tudja, hogy kire fog szavazni. Aztán hozzáteszi: "De azért jöjjenek vissza négy év múlva, hátha ezekben is csalódunk." (Megígérjük.) A szomszéd, akivel beszélget csak albérlő. (A lakások kb. negyede albérletbe van kiadva. Egy kisebb részük irodának, nyelviskolának, tánciskolának.)
Másik földszinti lakás. A hölgy nem szokta senkinek odaadni, semelyik pártnak nem hisz, de ő is ilyen cégnél dolgozik (Fővárosi Közterületfenntartó), s ha mi teszünk valamit a környezetvédelemért, akkor ám legyen, nekünk adja. Az est további részében nem voltunk ilyen eredményesek. Bár nagyon jókat beszélgettünk. Például azzal a hölggyel, aki az éjszakában dolgozik, s hosszasan ecsetelte politikusok és az alvilág kapcsolatát. Mikor már meggyőztük arról, hogy mi pont ez ellen küzdünk (antikorrupciós 13 pontunk meg minden) és már hajlott volna arra, hogy életében először tegyen olyat, hogy kopicetli odaadása, akkor kiderült, hogy ő bizony semmiféle értesítést nem kapott. Vagy azzal az idős hölggyel, akivel macskákról vég nélkül el lehetett volna beszélgetni, miközben kerestük a kopogtatóját ("Keressétek ki kedveskéim, nekem olyan rossz a szemem"). Az értesítést megtaláltuk, a rózsaszín cetlit már nem. Valószínűleg mással is elbeszélgetett már a macskákról.
A beszámoló végén még egy kép a helyszínről. Egy neonfényben úszó (nem energiatakarékos) Blaha Lujza tér 1972-ből (www.retronom.hu).
