300 milliárd forint. A Nemzetközi Valutaalapnak és az Európai Uniónak tett ígéretünk szerint ekkora lyukat kell betömni a magyar költségvetésen. Ennek jegyében szavazta meg a parlament a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokat. A 140 oldalra rúgó úgynevezett salátatörvény minden valószínűség szerint nem segíti elő a magyarországi törvényi előírások és a gazdasági környezet átláthatóságát és annak a külföldi és hazai gazdasági szereplők által egyik legfontosabbnak tartott kívánalomnak sem tesz eleget, hogy a z adótörvények, előírások ne változzanak oly gyakran.
A falusi turizmus körülbelül akkor született, amikor a nagyüzemi mezőgazdaság kezdett teret hódítani a világban: az 1930-as években. Eredeti célja szerint tehát a gazdálkodásból élők kiegészítő tevékenysége. Hazánkban a felemásra sikeredett kárpótlás után a falvakban és tanyákon élők nagy számban maradtak föld nélkül, a Tsz munkahely megszűnt s a háztáji sem adott megélhetést. Egy részük a falusi turizmusban találta meg a megélhetését még akkor is, ha számára ez csak alkalomszerű bevételt jelent. Ezt a legfeljebb 10 vendégágyig folytatható tevékenységet az 1995-ben bevezetett adókedvezményekkel is elősegítettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falusi szállásadónak semmilyen nyilvántartást nem kell vezetnie. A falusi vendéglátóknak van adószámuk, kérésre számlát adnak. Bevételeiket adminisztrálniuk kell már csak azért is, mert ebből tudják, hogy bevételeik mikor lépik át az éves 800ezer forintos adómentes határt. Sokuk üdülési csekket is elfogad. Az adókedvezmény mostani megvonásával nem csak az adót kell majd megfizetniük, hanem valószínűleg könyvelőt is kell fogadniuk. Amit jó részük nem fog megtenni, hanem abbahagyja, a feketegazdaságba menekül vagy a segélyből élő inaktívak népes táborát fogja gyarapítani. |
Szándéka szerint a törvény az adókedvezmények dzsungelében vágna egy kis rendet, csak az a baj, hogy nem azokon kezdi, akikről van mit lehúzni, hanem ismét csak azokat találja meg, akikről már hét bőrt is lenyúztak. Mert mit lehet mondani arra, hogy a multik adókedvezményéhez hozzá sem nyúltak, hogy az offshore cégekbe kimenekített milliárdokat meg sem próbálják megrendszabályozni? Megrendszabályozzák viszont azt a falusi lakosságot, amelynek már amúgyis elvették az iskoláját, a postáját, a vasútvonalát majd végül a buszjáratát is. S ha szerencséje van, akkor hagytak még a falujában egy boltot vagy egy kocsmát.
Természetesen lehet avval érvelni, hogy a multikat azért kell adókedvezménnyel babusgatni sőt támogatni, mert befektetnek, mert munkahelyeket teremtenek. Ez a mítosz. A valóság az, amit a FigyelőNet egyik cikkében olvashatunk: „Valójában csak találgatni lehet, mi történne, ha csakugyan elvennék a nagyvállalati adókedvezményeket és támogatásokat, ugyanis az ÁSZ egyik jelentése rámutat: senki nem méri – a PM sem – hogy a vállalatoknak nyújtott adókedvezmények és támogatások ténylegesen elérik-e a gazdaságpolitikai céljukat.”
Úgy tíz évvel ezelőtt mindent Tocsikokban mértünk. A ma mértékegységével számolva ez az összeg csak egy kicsivel több, mint négy „Szalainé Szilágyi Eleonóra végkielégítés”. A társadalmi hatásait nem számolva. Mostmár csak arra vagyunk kíváncsiak, honnan kerül majd elő az a maradék 299,6 milliárd forint?
Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben más európai országokban nem vegzálják lehetetlen adótörvényekkel és adminisztratív terhekkel azokat, akiknek nincs hanem azokat adóztatják meg, akiknek van. Magyarországon a nagy értékű ingatlanok megadóztatása csúfos kudarcba fulladt. Kell tehát találni olyanokat, akik nem fognak, nem tudnak kibújni, kimenekíteni, kimenteni, elszabotálni. Ilyenek például a gyógyászati segédeszközökre szorulók vagy ilyenek a falusi turizmusból élők is. Egészen addig, amíg van miből adózniuk. Amíg nem gyarapítják ők is az inaktívak vagy a segélyre szorulók népes táborát.
